Családostul kerékpárral a Bodensee és a Duna mentén – blog

Kerékpárral Németországban a Bodensee és a Duna mentén családostul

A napokban olvastam egy hírt, amely szerint Németországot kerékpár-országgá akarják tenni. Új kerékpár utakat és parkolóhelyeket akarnak létrehozni, az utak építése során a kerékpárutakat mindig bevonják a tervezésbe. A kerékpár használatát vonzóvá és biztonságosabbá akarják tenni. A magam részéről támogatom az elképzelést.




A járvány ideje alatt amúgy is megnövekedett az igény a kerékpárok, ezen belül is az elektromos kerékpárok iránt és ebben semmi meglepő nincsen. Az egyik legjobb szabadidős tevékenységek közé sorolom én is a bringázást, főleg amióta családdal együtt űzzük ezt a sportot és a közelünkben remek kerékpárutakat fedeztünk fel itt Németországban. Nálunk pont nem a járvány idézte elő, hanem hogy a nagyobbik lányunk megtanult biciklizni.

Ramóna 2-3 éves lehetett, amikor megkapta élete első Puky futóbringáját, amire egy helyi bababörzén tettünk szert 5 Euróért.

A zöld futóbringa, Puky kontrás bringa és a lila-fehér csoda

Szülőként úgy gondoltuk, hogy milyen nagyszerű dolgot vásároltunk a még nem óvodás gyerekünknek, de sajnos ő kevésbé volt lenyűgözve. Évekig várt a futóbringa szoborként a kistesóra, amíg ő a megfelelő kort elérve kihajtotta belőle azt, amit lehetett. Később odaajándékoztuk a szomszéd kishölgynek, ő már minimum a 4. tulajdonosa és a Puky futóbringa még mindig tartja magát.

Ilyen korú gyermekek körében Magyarországon kevésbé ismert a futóbicikli, inkább a jó öreg 3 kerekű vívmányt tartják még mindig a szülők a kétkerekű bringázás előszobájának. Az én véleményemet a Puky futóbringánk formálta és úgy gondolom, hogy aki ezzel megtanul egyensúlyt megtartani, az a bringánál csak a tekerést kell hozzátenni és meg is vagyunk vele. Valahogy így is lett.




Az első kis kék Puky futóbringát követte egy nagyobb, szintén Puky márkájú zöld futóbringa. Hittünk már ebben a márkában, habár a neve kissé viccesen hangzik. A kisebbik a mai napig ezt hajtja, a nagyobb viszont már váltott a biciklire. Meg akart tanulni „rendesen” kerékpározni és ehhez első körben egy szintén Puky márkájú, használt, 16 Zoll-os bringát vásároltunk neki egy kedves ismerősünktől 50 Euroért.

Próbáltunk a segítségére lenni, fogni az ülést és úgy szaladni a kerékpár mellet, de ez nem a legjobb módszer volt. Egyedül tanult meg biciklizni: leértek a lábai, azzal lökte magát előre és a kellő sebességnél feltette a pedálra a lábát és tekerte.

Egy délután alatt sikerült elsajátítania a tekerés tudományát. A kontrás fékkel meggyűlt a baja, de egy hátsó kézifékkel és a cipőtalpak aszfalthoz való súrolásával mindig minden helyzetben meg tudott állni. Mielőtt a Deichmann-nál legtöbb gyermekcipőt vásárló éremrendet megkaptuk volna, vásároltunk a leányzó 7. születésnapjára egy fehér-lila színű, váltós és csak kézifékes, 18 Zoll-os csodát. Azóta alig várja a következő alkalmat, hogy bringára ülhessen!




A kétkerekű gépparkunk ekkor a következőképpen alakult: Apának és Anyának 1-1 Mountain Bike, Ramónának gyermek Mountain Bike, a 4 éves Dorinának a harcedzett nagyobb Puky futóbringa.

Nagy reményekkel elindultunk tavaly tavasszal az első családi bringatúránkra a közeli Duna mellé. A www.donau-radweg.info honlapon megtalálható minden információ a Duna mellett tekerni vágyóknak az úttal kapcsolatban. Jól kitáblázott és csodaszép kerékpárút vezet a Duna mellett Donaueschingentől Passauig, ami a német határt elhagyva Ausztrián és Magyarországon is elkíséri a Dunát.

Donauradweg
Donauradweg

Persze mi ezen belül kb. 4-5 km-t céloztunk csak meg, amit sikerrel vettünk, ha a megtett távot nézzük. De együtt haladni sajnos nem tudtunk a két kislány eltérő sebessége miatt. Apa elöl haladt a nagyobbik lánnyal, én hátul a kisebbikkel, jócskán lemaradva. Néhol bevártak minket, de akkor a nagylány unatkozott, ő bringázni jött. Szép volt, jó volt, de új megoldást kellett keresnünk.




Apa fejében hamar megfogalmazódott a biciklis utánfutó gondolata, ahova a kisebb utasként be tud szállni és a cuccokat is betehetnénk mellé. A családfő vállalta a beszerzést, majd a túrákon az édes teher húzását is. Egy Qeridoo Fahrradanhängerre esett a választásunk, ami összecsukható és befér a csomagtartónkba.

Teljesen bezárható eső esetén, de van rajta szúnyogháló is, hogy a levegő is beáramolhasson. Biztonsági övvel van felszerelve és kiegészítő zsebek is segítik az útravaló elraktározását. Az első utunk az új szerzeménnyel a Bodensee felé vezetett, ami szintén közel esik a lakóhelyünkhöz.

Az érdeklődő a www.bodensee-radweg.com oldalon minden hasznos információt megtalál a Bodeni-tó körüli kerékpárútról. Amikor még a nagyikat nem akadályozta meg a látogatásunkban a koronavírus okozta hercehurca, akkor lehetőségünk volt a párommal kettesben egy 50 km-es szakaszt letekerni a Bodensee Radweg-en. Meersburgtól egészen Lindau-ig tekertünk, Friedrichshafenben töltöttünk el több időt pihenésként, annyira lenyűgözött minket a tó látványa.

Bodensee kerekparut
Überlingen-Unteruhldingen útszakaszon készült kép, Unteruhldingen közelében

Itt jegyezném meg, hogy aki bringatúrára adja a fejét, az vagy szánjon időt a visszaútra is biciklivel vagy tervezze meg a visszautat vonattal-busszal-komppal a kiindulópontig gondosan. Mi ezt elmulasztottuk, de nagy szerencsével, kisebb kitérővel és marha drágán végül is megoldottuk, de megfogadtuk, legközelebb okosabbak leszünk.

De az élmény és a látvány, kis kalanddal megspékelve felejthetetlen!




A lányokkal ennél lényegesen rövidebb túrát terveztünk a Bodensee körül.

Kiinduló pontnak Überlingent választottuk és Meersburg irányába indultunk el. Számunkra is meglepő módon 7 éves lányunk rögtön 18 km-t letekert Unteruhldingenig és vissza.

Közben a kisebb gyermek a bicikli utánfutó kényelmét élvezhette: benn játszott a kedvenc cicusával, nasizott a kekszes dobozból, majd visszaúton szépeket álmodott. A tervünk bevált és egy igazán szép családi bringatúrán vettünk részt. Azóta ugyanígy az Unteruhldingen-Meersburg szakaszt is végig bringáztuk.

kerékpár gyerek utánfutóval
Apa bringa az utánfutóval a Bodensee előtt

Most már ezt is tovább fejlesztettük, mert a kisebb lány megy futóbringával az út elején, és ha elfárad, akkor ül csak be az utánfutóba, amit addig csak a cuccok tárolására használunk. A futóbiciklit gumipókkal ráerősítjük az utánfutóra és haladunk tovább. Így voltunk két hete is a Bodensee Radweg újabb, általunk még fel nem fedezett szakaszán: Moos és Horn között elterülő környezetvédelmi területen, ahol még a ritkán látott vadludakat is láthattunk. A német szomszédunk ajánlotta ezt a turisták által kevésbé felkapott területet, ami lenyűgözött minket.

Bodensee kerekpárral
Unteruhldingen-Meersburg útszakaszon készült fotó

A Bodeni-tó egy újabb arcát mutatta meg nekünk. Hogy mi lesz az újabb utunk? Még nem tudjuk, de a természetes vizek szeretete továbbra is a Donau Radweg és a Bodensee Radweg felé hajt minket. Ajánlom szeretettel mindkettőt!




A két általunk ismert, Baden-Württembergben közkedvelt Radweg a helyi adottságait tekintve különbözik egymástól: a Duna mellett tekerve erdőket és réteket szel át a kerékpárút és alkalmanként padok hívogatják az uzsonnázni vágyókat egy kis pihenésre.

Az út mentén található több helyen forrás, kis táblákon tudnivaló például a Dunában élő halakról, romantikus fahidakon kelhetünk át és a falvak közelében birkanyájakat és tehéncsordákat is megfigyelhetünk. A mészkő sziklákon alkalmanként felbukkanó, fölénk magasodó várak a történelem egy darabkáját idézik vissza nekünk.

A Bodensee Radweg esetében a tó teljesen körül tekerhető és alkalmanként az érintetlen természetet figyelhetjük meg, illetve a tóparti falusi idillt, de nagyvárosok esetében a felvirágzó turizmust, a csodaszép kilátással rendelkező szállodákat, és olyan jachtokat, aminek az árából én csak szeretnék havi szinten gazdálkodni.

Bodensee kerekparut
Ezt a fotót a Meersburg-Lindau túrán készítettük, amin csak a párommal voltunk. Igazán találó tábla egy kemping közepén.

Mindenki kiválaszthatja magának kedve szerint, hogy az élettel teli, nyüzsgő partszakaszt szeretné látni, vagy nyugodtabb, családiasabb bringatúrát választja. Mindkét esetben biztosan útban esik a nyári szezonban egy fagylaltozó, ahol még a vírus idején is kínálnak hűsítő gombócokat tölcsérben vagy pohárkában elvitelre.




Őszintén szólva ezek nagyon más bringautak, mint amit én anno falusi lányként Magyarországon megtapasztaltam. Már eleve a TSZ útnak nevezett bekötő úton tanultam meg bringázni a mellettem szaladgáló unokatestvérem és nővérem kíséretében a kék színű Camping biciklin. Utána is maximum a közeli falvakig tekerhettünk a műút szélén és vissza haza a barátnőkkel.

Ezt követően hosszú évekig nem tekertem, Németországban lett ismét bringám és kedvem a sporthoz. Magyarországon sajnos kevés a kijelölt biciklis út, forgalmas főúton biciklizni nekem extrém sport, ahogy a városi biciklizés is, így azzal nem is próbálkoztam.

Autóvezetéskor is azt tapasztaltam, hogy elég vakmerően tudnak a bringások lefelé száguldani a Mecseken, nem az út mellett futó bringautat használva, és az életüket München belvárosában sem féltik a kereszteződéseknél, ahol nekik van elsőbbségük, de az autósnak a holttérben nehéz megpillantani őket.

Én a szelídebb sofőr vagyok autóval és a kerékpárúton bringával is, és ehhez a családi bringatúrák gyerekekkel tökéletesen passzol. A kerékpárutakon biztonságban érzem magam és a gyerekeket is, a jobbra tartás szabályának betartásával.





Németországban kultúrája van a kerékpározásnak: csengetnek a bringaúton sétálóknak balra kerülés előtt, nem türelmetlenek a lassabban haladókkal, inkább mielőbb kikerülik őket, de egy halk káromkodás sem hagyja el a szájukat – legalábbis eddig nem tapasztaltam. A fejet védő sisak viselése nem ciki, mindenki példaértékűen viseli. Több parkolóban külön biciklitároló van elhelyezve, sőt, Unteruhldingenben (Bodensee Radweg) külön biciklikerék javítására alkalmas eszközök állnak rendelkezésre igény esetén, a zárható biciklitárolóról már nem is beszélve.

Amíg a legtöbb biciklis Németországban elektromos kerékpárt használ, addig mi a saját láberőnket és a domb adta lendületet kihasználva haladunk a célunkig egyszerűbb kerékpárral.

Volt szerencsénk német ismerősünk elektromos kerékpárját kipróbálni, meglepően egyszerűbb volt vele a haladás, de a pénztárcánk egyelőre korlátozza a lehetőségeinket. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne azzal húzni az utánfutót, de a sima kerékpárral sem ördöngösség, főleg olyan kevésbé dombos terepen, ami a Bodensee mellett halad.





Nekem azért bakancslistás a Balaton körül egy bringatúra. Nem a különbségeket akarom feltétlenül megtapasztalni a két ország között, ami lehet nincs is. Hanem ugyanezt a szép természeti környezetben, kerékpárúton és négykeréken történő folyamatos haladás élményét szeretném Magyarországon megtapasztalni a családommal. De amíg ez nem sikerül, ajánlom szeretettel a németországi magyaroknak, hogy fedezzék fel a környezetükben lévő természetet két keréken, ahogy mi is tesszük! Felejthetetlen élményekkel lesztek gazdagabbak!


Neked ajánljuk
Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.