Magyaros Ostern – avagy egy magyar család húsvétja Németországban

Gyerekkoromban talán ezt az ünnepet szerettem legkevésbé. Persze nem a csoki nyuszit és a tojást, hanem a locsolkodókat.

Emlékszem, mindig fel kellett korán kelni, ünneplőbe öltözni, csinos sonkás tálakat készíteni és minden alig ismert rokonnal, ismerőssel kedvesnek lenni. A mai napig az orromban van a szaga, azoknak kölniknek, amik még három hajmosás után is érződtek a hajamban.

Majd elkezdtek változni az idők és évről-évre fogyatkozott a locsolkodók száma. Amit természetesen kamasz fejjel, nem is igazán bántam. Végül csak a szűk család jött át meglocsolni minket.

Más lett a húsvét

Megmaradt a családi ebéd nagymamáméknál, de apukám is már csak 4-5 helyre ment locsolkodni. Amikor hazaért, mindig megnéztük, milyen tojásokat kapott és megvitattuk, kinél volt a legfinomabb a sonka. Ezeket a beszélgetéseket mindig úgy szerettem.

Aztán felnőttem és kirepültem otthonról, egészen Németországig, a férjemmel.

Az első 4 évben csak ketten voltunk még. Nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget a húsvétnak, sokszor dolgoztunk is az ünnep napján.

Vettünk 1-1 csokinyuszit és meglocsolt a férjem, hogy mégse veszítsük el az összes hagyományunkat. Majd megszületett a kislányunk. És rájöttem, hogy milyen fontosak a családi ünnepek és át kell adjuk neki a mi szokásainkat, a magyar tradíciókat, hogy megismerje, honnan származik.

És szembesülnöm kellett vele, hogy a régen nem szeretett hagyományok milyen különlegesek és milyen értékesek.

Így elkezdtünk azon dolgozni, hogyan csempésszük ki Németországba a magyar húsvétot.

Először nagyon könnyen ment. Egy kis locsolkodás vizes pohárból, ahogy ezt nagyapám és apukám is tette, majd némi húsvéti dekoráció… és kislányunknak ettől is tátva maradt a szája.

Jöhetett később a fészekbe ültetett csoki nyuszi és tojás. Évről évre bővült a húsvéti kínálat, ahogy a kislányunk nőtt.

Festhető műanyagtojás, majd kifújt húsvéti tojás.

Ez mindig is egy nagyon különleges eseménynek számít nálunk. Az eleje apa-lánya program, ahogy apa kifújja a tojást. Majd a festés anyával.

Eltelt három év és már mi is kiöltöztünk a locsolkodáshoz. Már nem vízzel, hanem parfümmel és húsvéti verssel köszöntött a férjem minket, mi pedig piros tojással háláltuk meg.

Előző években nagyi és papi is velünk ünnepelték a húsvétot. Azt az örömöt, ami Panna arcán ült, hogy két locsolkodója is volt, nem lehet leírni.

Ahogy a kislányunk közösségbe került, elkezdte érdekelni a német húsvéti tradíció is.

És elérkeztünk egy újabb kihíváshoz.

Hogyan építsük össze a két ország jócskán eltérő ünneplési szokásait úgy, hogy a németországiakat mi sem nagyon ismertük. Még a mai napig sem igazán értjük a húsvéti tűzgyújtás és a tojásfa jelentését.

De hogyan is alakul az idei húsvétunk…

Húsvét előtti napokban feldíszítjük a kertet színes tojásokkal. Nekünk nem csak egy tojásfánk van, mint a németeknek, hanem ahol szabad helyet találtunk a rozmaringbokron, aranyesőn, sövényen vagy tulipánfán, mindenhová akasztottunk ki tojásokat.

Az étkező asztalra nyuszik és kisbárányok kerültek és várjuk a képeslapokat a dédiktől és nagyiéktól.

Az óvodában a szünet előtti utolsó napon Osternfrühstück-öt tartottak, amire a gyerekek választhatták ki, mit szeretnének vinni. Mi színes főtt tojásokkal járultunk hozzá a reggelis ünnepséghez. Készítettek ajándékot, festettek tojást és volt tojáskeresés is.

Húsvét hétfőn nálunk sok dolga van a nyuszinak.

Fészket kell építenie reggelre, mire Panna felkel. De olyan helyre, ami jól látszódik. Ez általában a kanapé közepe szokott lenni. Ide kerül idén egy plüss nyuszi és egy kicsi csoki nyuszi is. Majd pedig körbe kell járnia a házat, a kertet és el kell dugnia még néhány csokitojást és húsvéti kifestőt.

Így karöltve dolgozik a magyar fészekrakó nyuszink, a német rejtegetős nyuszival. Még a szomszéd német kisfiú ajtajába is tesz egy kis fészket a mi nyuszink, mert ő mindenkinek örömet szeretne szerezni.

Majd szépen felöltözünk, megterítjük a húsvéti asztalt, amire kerül főtt tojás, majonézes saláta és igazi magyar kötözött sonka – bizony, mert rendes hagyománytisztelő szülőként hegyet-völgyet bejártuk magyar árus után, aki otthoni sonkát árul -, egy kis német húsvéti kaláccsal kiegészítve.

Ez után jön a húsvéti locsoló vers és a locsolkodás, hogy el ne hervadjunk, mi pedig megháláljuk a kedvességet piros tojással. Végül elfogyasztjuk a húsvéti reggelit és ha jó az idő, jöhet egy kis kirándulás is.

Következő évre pedig biztosan a könyvespolcra kerül majd Takács Viktória: Húsvéti mese című könyve.

Így nem csak az ünneplés módját tudjuk majd továbbadni Pannának, hanem olyan dolgokat is megismerhetünk közösen a húsvéti ünnepkörrel kapcsolatban, amiknek az eredetét mi sem igazán ismerjük – például, miért is mennek a harangok Rómába.

Ünnepek táján hiányzik a leginkább a család.

Ezért is igyekszünk a lehető legszebben ünnepelni. Hiszen az ünnep maga a varázslat. Tele szeretettel. Csodálatos dolog a szüleinktől kapott tudást és tradíciót a mi gyerekünknek is tovább adni és ugyan azt a boldogságot látni az ő szemében, ami anno a miénkben is csillogott.

És igen, ilyenkor még én is elhiszem, hogy létezik a húsvéti nyuszi és amikor látom szaladni a szántásban a mezei nyulat, köszönök neki és elképzelem, hogy pár nap múlva ő hozza a húsvéti tojásokat.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Nektek!

Solymos Tilla

Címlapfoto Photo by Árpád Czapp on Unsplash