Magyar embernek az ünnepnapok, de gyakran a vasárnapok sem telhetnek el anélkül, hogy a terülj-terülj asztalkámon ne díszelegne ott egy tálca sütemény, vagy több tálca sütemény is, netán egy komplett díszhadsereg, ha a Mama túltolja az ünnepet.
Így húsvét után, valljuk be őszintén, hogy nincs annál melengetőbb érzés, mint amikor a család összejön ünnepekkor, és ismét gyerekként érezve magunkat élvezhetjük az ünnepi gasztronómiai csodákat. A Mamák örömmel sütnek-főznek, mi pedig szorgalmasan és élvezettel fogyasztjuk el a kedvenceinket.
Na ez az élmény, ami majdnem egy éve kimarad az életünkből a koronavírus makacs terjedése miatt.
Magad uram, ha szolgád nincsen – ahogy a mondás tartja, így én is szívesen és szeretettel sütök a családomnak. Remélem a most szerzett rutinom elég lesz majd ahhoz, hogy a jövőben én is a bőség zavarával várhassam a gyerekeimet, unokáimat.
Amíg a saját családomnak készítem a süteményeket, addig két dolog jöhet számításba:
- a megszokott kedvencek, amit tuti imád a család, vagy
- a rizikósabb út: új receptek kipróbálása,
amit egy elég szigorú zsűri értékel minden alkalommal, az alábbi korcsoportokban: két gyermek, 4 és 7 évesek és a 42 éves férj. Eléggé kritikusak tudnak lenni és az értékelést minden alkalommal hevesen dobogó szívvel figyelem, mert tudom, ha nem tetszik, akkor az általam finomnak gondolt eredménynek szintén két útja lehet: az én egyre terjedő pocakomban vagy a német szemetesben.
Előfordult már, hogy német receptet próbáltam ki, de a magyar sütemények ízvilágában jobban otthon érzem magam.
Ha sütök valamit, szívesen adok a szomszédoknak is kóstolót, hogy a zsűrim alkalmanként dicsérjen. A németeknél eddig a zserbóm aratott sikert, a kókuszos kockám és karácsonykor a szomszédok ha akarták, ha nem, de még mákos és diós bejglit is kaptak.
Lehet, hogy szilveszterkor azzal dobálóztak részegen, amikor a szigorúan két háztartás együtt úgy beivott, mint az albán csacsi – avagy a deutscher Esel (reggel ötig el kellett ütni valamivel az időt, mivel 5-ig kijárási tilalom volt), de az én lelkem megnyugodott: új házba költözésünk után a már előtte is ismert szomszédokat megszórtuk magyar finomságokkal.
Papírtálcán mézeskalács és bejgli, a csomag tetején a magyar karácsonyi csoki bevonatos hungarikum, a szaloncukor!
Milyen magyar sütit kedvelnének a németek?
A fenti sorokat pörgettem át magamban azon gondolkodva, hogy milyen receptet küldjek az óvodának német nyelven?
Tudniillik, a falunkban leköszön a hivatalából a régi polgármester, és az óvoda vezetősége ajándékként egy olyan egyedi szakácskönyvet szeretne adni, amihez a recepteket mi szülők adjuk.
Ugye mondanom sem kell, hogy minden anyuka német. Egyedüli külföldi anyukaként igyekszem az óvoda kérését teljesíteni.
De mi legyen a recept?!?
Inkább valami egyszerű, vagy igazi magyar sajátosság, mint a zserbó vagy a mézes krémes, esetleg Lajcsi szelet? De azt nem biztos, hogy kipróbálják, viszont jól néz ki a receptes könyvben.
Most legszívesebben elkiabálnám magam, hogy: Német anyukák, adjatok ötleteket, de olyat, ami egy fotón is jól mutat!
Na és itt szűkül be a kör.
Nem szoktam fotózni az ételeket, max nagyon ritkán, akkor is a családomnak küldöm el, hogy ezt nézzétek… és még a zsűri rostáján is átment! De mi az a család vagyunk, aki akkor is eszik, ha ez a Facebookon nem követhető nyomon.
Leadási határidő: 3 nap múlva.
Van egy receptem, ami az óvodában egyszer sikert aratott és már le is van fordítva németre. Ez a kókuszos beleforgatós sütemény.
Most még 2 napom van valamit sütni, lefotózni, a receptet lefordítani német nyelvre, tippet adni mellé és maximum öt kuktafejecske nehézségi fokot megadni.
Ti mit tennétek az én helyemben?
Melyik magyar sütemény receptet választanátok a nemes célra? Amit egy 60 év körüli német házaspár szívesen lát és akár ki is próbál?
Hozzászólásban jöhetnek az ötletek, még van két napom! Köszönöm!
