“Jó napot!
Különleges heteket élünk meg. A járvány leküzdésének egy döntő szakaszába értünk. Minden történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy egy járvány második hulláma nagyon megterhelő.
Azt is, hogy nagyon fájdalmas is. Gondoljunk azokra az emberekre, akik naponta halnak meg a vírusban. Gondoljunk azokra, akik ezekben az órákban a kórházakban az életükért küzdenek, és azokra, akik mindent megtesznek értük, az orvosokra és ápolókra.
Igen, pont a járvány második hulláma figyelemreméltó. Ezt mutatják a történelmi tapasztalatok és ezt most is így van.
De úgy gondolom, hogy talán Ön is úgy van vele, mint én, hogy büszkék lehetünk arra, amit az elmúlt 10 hónapban, a járvány kezdete óta véghez vittünk. Mindenki külön-külön, és úgy is, mint közösség.
Ahogyan a járványt kezelni tudtuk. Ésszel és szívvel, következetességgel, tekintettel a szeretteinkre, a szomszédainkra, másokra.
Nagy utat tettünk meg. Tekintsünk vissza az év kezdetére. Egy teljesen ismeretlen vírussal volt dolgunk. Ma már sokkal többet tudunk a fertőzésről, miképpen védekezhetünk ellene, a tüneteiről és kezelési módjáról.
Az év elején kezdődött meg az oltással kapcsolatos kutatás. Senki nem tudta akkoriban megmondani, hogy mikor számolhatunk konkrét eredménnyel. Ma pedig már Németország szerte előkészületek folynak az oltás-központok létrehozására, mert az emberiség története során rekord idő alatt reménnyel kecsegtető kutatási eredmény született.
Joggal feltételezhetjük, hogy az vakcina belátható időn belül elérhető lesz. És ez miért van? Mert mi emberek nagyszerű kutató-elmék vagyunk, mert világszerte a legkitűnőbb tudósok mutatják meg, mire képesek.
Ha ennek a járványnak van jó oldala, akkor az ez. Megmutatja, hogy mire vagyunk képesek, ha a szívvel-lélekkel, kitartással és kreativitással, és nagyon fontos, hogy határokat átszelő módon együtt dolgozunk.
De, hogy hatásosan lépjünk fel a vírus ellen, nem kell, hogy tudósok legyünk. Nem. Mindannyian tehetünk valamit. Minden egyes ember tehet valamit.
Senki nem hitte volna még az év elején, hogy pár hónappal később a maszk hordása szinte mindenhol természetessé válik számunkra. De mégis megtesszük, mert ezzel védünk másokat és végül magunkat is.
Nem tudtuk volna elképzelni, hogy egy minimális távolságot tartsunk be egymás között. De megtesszük, mert tudjuk, hogy ez minket és másokat is véd.
Nem tudtuk volna elképzelni, hogy a kezünket folyamatosan fertőtleníteni fogjuk, hogy a lakásunkat és munkahelyünket folyamatosan szellőztetni fogjuk, hogy lemondunk a belföldi és külföldi utazásainkról, hogy használni fogunk egy Warn-App-et, hogy a találkozások követhetőek legyenek.
De megtesszük, mert tudjuk, hogy ezek segítenek a járvány leküzdésében.
Azt sem tudtuk volna elképzelni, hogy az állam több milliárd Euróval fogja támogatni azokat, akiknek a munkája a járvány által veszélybe került.
De megtesszük, mert senki nem tehet arról, hogy a járvány Önt nehézségbe sodorta. Megtesszük, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem jelentheti azt, hogy egészség vagy gazdaság, egészség vagy kultúra, egészség vagy oktatás, hanem mindig egészség és gazdaság, egészség és kultúra, egészség és oktatás.
Mindez nem volt könnyű. De megtesszük, mert ezáltal könnyebben vészeljük át a járványügyi nehézségeket.
Megtapasztaltuk tehát, hogy a járvány ellen nem csak tennünk kell, a szabályok betartásával, a találkozások csökkentésével, és igen, a karácsonyi időszakban is és újévkor is, hanem, hogy tehetünk is ellene, hogy megéri tenni ellene.
Advent első napján, karácsony kezdetekor szeretném Önöket tovább bátorítani.
Mutassuk meg egymásnak, hogy mi rejlik bennünk azzal, hogy most télen, karácsony előtt és újévkor is tartjuk magunkat a szabályokhoz, melyek mindenkire vonatkoznak, mert majd meglátjuk, hogy megérte. Mert így közösen erősebbek vagyunk, mint a vírus.
Szívélyes üdvözletemet küldöm és kívánok békés és nyugodt első Adventet.”
A német elnök, Frank Steinmeier is beszédet írt a lakossághoz, mely itt olvasható.
FORRÁS: www.bundeskanzlerin.de
