Merkel történelmi beszéde a nemzethez – magyarra lefordítva

Kedves Polgártársnők és Polgártársak!

A corona-virus drámai változásokat hoz a jelenlegi életünkbe. Az elképzelésünk a mindennapi életről, a közösségi és szociális kapcsolatainkról, ezek most mind megkérdőjeleződnek, úgy, mint még soha.

Milliók nem tudnak munkába állni, a gyerekeik nem tudnak iskolába járni, vagy az óvodába, zárva vannak a színházak és a mozik, az üzletek, és talán ami a legnehezebb: mindannyiunknak hiányoznak az érintkezések, találkozások, amik amúgy magától értetődőek.

Természetes, hogy egy ilyen szituációban mindenki tele van kérdéssel és aggodalommal, hogyan tovább. Ma ezen a szokatlan úton fordulok Önökhöz, mert azt szeretném Önöknek elmondani, amit nekem, mint Szövetségi Kancellárnak és minden kollégámnak a szövetségi kormányban ebben a helyzetben a feladata. Ez egy nyitott demokráciához hozzá tartozik, hogy egy politikai döntést átláthatóvá és világossá teszünk. Hogy a cselekedeteinket a lehető legjobban megmagyarázzuk és lekommunikáljuk, hogy érthető legyen. Hiszem, hogy eleget tudunk tenni ennek a feladatunknak, hogy tényleg minden Polgártársnő és Polgártárs megértse a saját feladatát.

Ezért hagy mondjam el: Ez komoly. Vegyék Önök is komolyan. A német egyesítés óta, nem, a II. Világháború óta nem volt olyan kihívás az országunkban, ahol ilyen szinten egymás szolidaritására kellett volna hagyatkoznunk. El szeretném Önöknek magyarázni, hogy állunk jelenleg a járvánnyal, mit teszünk a Szövetségi Kormányban és az állami szinteken, hogy mindannyian a közösségeinket megvédjük és a gazdasági, kulturális károkat korlátozni tudjuk. De azt is el szeretném Önöknek mondani, miért van szükségünk ehhez Önökre, és mit tehet hozzá mindenki és minden egyes ember.

A járványról, és minden amit ezzel kapcsolatban mondani szeretnék, a Robert Koch Intézmény szakembereinek folyamatos tájékoztatása és más tudósok és virológusok véleményére alapozódik: Világszerte nagy ütemben folynak a kutatások, de még egyelőre nincs semmilyen terápia a corona-virus ellen, sem védőoltás. Addig, amíg ez így van, csak egy dolog létezik, és ez az útmutató a cselekedeteinkhez: a vírus terjedésének a lelassítása, a hónapokra való kihúzása, hogy így időt nyerjünk. Időt, hogy a kutatások egy gyógyszert és egy oltóanyagot találjanak és fejleszthessenek ki. De elsősorban időt, hogy azok, akik megbetegedtek, a legjobb ellátásban részesülhessenek.

Németországnak kitűnő egészségügyi rendszere van, talán a világon az egyik legjobb. Ez bizakodásra ad okot. De a mi kórházaink is teljesen túl lennének terhelve, ha rövid időn belül túl sok beteget szállítanának be, akik súlyosan megbetegedtek a corona-virussal. Ezek nem egyszerűen elvont adatok egy statisztikában, hanem egy édesapáról vagy nagypapáról szól, egy édesanyáról vagy egy nagymamáról, egy barátról vagy barátnőről, tehát emberekről. És mi egy olyan társadalom vagyunk, amiben minden élet és minden ember számít.

Ebből az alkalomból azokhoz szeretnék szólni, akik az egészségügyben, az ápolásban dolgoznak, vagy hasonló munkát látnak el a kórházainkban, orvosokhoz, ápolókhoz. Önök állnak a harcunkban az első sorban. Önök látják elsőként a betegeket és, hogy milyen nehéz egyes megbetegedésnek, fertőzésnek a lefolyása.  És minden nap újból dolgozni mennek és az emberek rendelkezésére állnak. Amit Önök tesznek, az hatalmas erőfeszítést igényel, és én ezt teljes szívemből meg szeretném Önöknek köszönni.

Tehát: arról van szó, hogy a vírus útját Németországban lelassítsuk. És mindazonáltal, és ez létfontosságú, egy dologra kell odafigyelni:  a közéletet lelassítani, amennyire csak lehet. Természetesen józanul és mértékkel, mivel az állam tovább fog működni, az ellátás természetesen továbbra is biztosítva lesz és szeretnénk annyi gazdasági tevékenységet megőrizni, amennyit csak lehet. De mindent, ami az emberekre veszélyes lehet, minden ami az egyes emberre, de a közösségre is veszélyes lehet, azt most le kell csökkentenünk.

Annak a veszélyét, hogy egymást megfertőzzük, annyira le kell csökkenteni, amennyire csak lehet. Tudom, hogy már most milyen drámaiak a szigorítások: Rendezvények, kiállítások, koncertek beszüntetése, és egyelőre az iskolák, egyetemek, óvodák beszüntetése is, a játszóterek bezárása. Tudom, hogy milyen keményen érintik az életünket és a magától értendő demokratikus értékrendünket ezek a szigorítások, melyeket országosan és tartományonként meghoztunk.

Ezek olyan szigorítások, melyek a Szövetségi Köztársaságban még soha nem voltak. Biztosíthatom Önöket arról: egy olyasvalakinek mint én, akinek az utazás és a mozgási szabadság egy nehezen kiharcolt jog volt, az ilyen fajta szigorítások meghozatala csak a feltétlen szükség esetén indokolhatók. Egy demokráciában nem szabad felelőtlenül döntéseket hozni és csak határozott időre szólhatnak, de a jelenlegi helyzetben nélkülözhetetlenek, életeket menthetnek. Ezért a hét eleje óta megerősített határellenőrzések vannak bevezetve és beutazási korlátozások fontos szomszédos országokkal szemben. A gazdaságnak, a nagyobb vállalatoknak ugyanannyira, mint a kisebb vállalkozásoknak, üzleteknek, éttermeknek, szabadúszóknak már most is nagyon nehéz. A következő hetek még nehezebbek lesznek.

De biztosítom Önöket: A szövetségi kormány mindent megtesz, amit tud, hogy a gazdasági kihatásokat enyhíteni tudja, mindenek előtt a munkahelyek megtartása érdekében. Mindent be fogunk vetni, ami szükséges, hogy a vállalatainkat és a munkavállalóinkat ezen a nehéz időszakon keresztül segítsük.

És mindenki biztos lehet abban, hogy az élelmiszerellátás minden időben biztosítva lesz, és ha a polcok egy nap üresek lesznek, akkor majd fel lesznek megint töltve.

Mindenki, aki a boltokba jár, annak azt szeretném üzenni: a tartalékolásnak van értelme és egyébként mindig is volt, de mértékkel. Az áruhalmozás, mintha soha többé nem lenne már semmi kapható, értelmetlen és végső soron teljesen mentes minden szolidaritástól.

És hagy fejezzem ki ezúton a köszönetemet azoknak az embereknek, akiknek ritkán mondanak köszönetet. Akik ezekben a napokban az üzletek pénztárainál ülnek, a polcokat töltik fel, ők végzik az egyik legnehezebb munkát, ami jelenleg létezik. Köszönöm, hogy ott vannak nekünk, lehetővé teszik, hogy a minden napi életünk a megszokott kerékvágásban folyhasson.

Most arról, ami ma számomra a legfontosabb és legsürgősebb: Minden állami intézkedés fölösleges és haszontalan lesz, ha nem használjuk a leghatásosabb ellenszert a járvány gyors elterjedése ellen: Minket, magunkat. Amennyire egyformán érintettek vagyunk a vírus elterjedésében, úgy kell most mindenkinek a másikon segíteni.

Elsősorban azáltal, hogy komolyan vesszük, miről van ma szó. Ne essünk pánikba, de ne is gondoljuk azt, hogy bárkire is ne vonatkozna. Senki sem nélkülözhető. Mindenki számít, mindannyiunk erőfeszítésére szükség van. Ez az, amit egy járvány számunkra megmutat: milyen sérülékenyek is vagyunk valójában, mennyire függünk mások odafigyelésétől, viselkedésétől, de azt is, hogy közös cselekvéssel megvédhetjük és kölcsönösen erősíthetjük egymást.

Mindannyiunk cselekedete számít. Nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy a vírus terjedését tétlenül nézzük. Így küzdhetünk ellene: Figyelnünk kell arra, hogy egymástól távolságot tartsunk. A virológusok tanácsa egyértelmű: Nincs több kézfogás, alaposan és gyakran kezet mosni, legalább 1,5 méter távolságot tartani egymástól és a legjobb az idősekkel a személyes kontaktust a minimálisra csökkenteni, mivel ők azok, akik különösen veszélyeztetettek. Tudom, hogy milyen nehéz, amit most tőlünk elvárnak. Hiszen éppen a szükségben és a nehéz helyzetekben szeretnénk szeretteinkhez közelében lenni.

A ragaszkodásunkat a testi közelséggel, érintéssel fejezzük ki, de sajnos a jelenlegi helyzetben ennek az ellenkezője a helyes. És ezt tényleg mindenkinek meg kell értenie: Pillanatnyilag a távolságtartás a gondoskodás jele. A jó szándékú látogatás, az utazás, ami elhalasztható lenne, ezek mind okozhatnak megfertőzést és most nem volna szabad, hogy ez megtörténjen. Meg van az oka, miért mondják a szakértők: Nagyszülők és unokák most ne találkozzanak.

Aki elkerüli most a szükségtelen találkozásokat, azoknak segít, akik a kórházakban napról-napra egyre több esettel kell foglalkozzanak. Így mentünk életet. Ez sokaknak nehézséget okoz. De viszont ne hagyjunk senkit egyedül, akiknek bátorításra és biztatásra van szükségük. Mint család és társadalom új formákban kell egymás mellett állnunk. Már most sok kreatív formája van a vírus társadalmi negatív következményeinek a kivédésére.

Már most vannak olyan unokák, akik a nagyszüleiknek egy Podcast-ot vesznek föl (hang-videos üzenet), hogy ne legyenek egyedül. Mindannyian meg kell, hogy találjuk az utat, hogy barátságunkat és kötődésünket kimutassuk: Skypeon, telefonon, e-mail irással vagy talán ismét levél írással. A postás kiviszi a leveleket. Már most hallani csodálatos példákról, hogy egy lakóközösség hogyan segít az időseken, akik egyedül nem tudnak bevásárolni menni. Biztos vagyok benne, hogy még ennél sokkal többet is tehetünk, és a közösségünk, társadalmunk megmutatja, hogy nem hagyjuk egymást egyedül. 

Felhívom mindenki figyelmét: Tartsák be a szabályokat, amelyek a következő időkre vonatkoznak. A kormány folyamatosan vizsgálja, hogy mit kell javítani ezen, ill. hogy esetleg mire lesz még szükség. Ez egy dinamikusan változó időszak, és mi alkalmazkodunk hozzá, hogy bármikor újragondolhassuk és más módszerekkel is reagálhassunk rá. Majd akkor ezt is elmagyarázzuk. Ezért kérem Önöket: ne higgyenek a híreszteléseknek, hanem csak a hivatalos közleményeknek, amiket mindig több nyelven is biztosítunk.

Mi egy demokrácia vagyunk. Nem vagyunk semmire rákényszerítve, hanem a tudás, az információk megosztása és az együttműködés a társadalmunk alapja. Ez egy történelmi feladat és csak együtt tudjuk megoldani. Az, hogy ezt a krízist le fogjuk győzni, abban teljesen biztos vagyok. De milyen áron? Hány szerettünket kell, hogy elveszítsük? Ez nagyrészt a mi kezünkben van, rajtunk múlik.  Együtt határozottan kell most fellépnünk. Az aktuális szigorításokat fogadjuk el és támogassuk egymást.

Ez a helyzet komoly és beláthatatlan. Ez azt jelenti: Nem csak attól függ, de attól is, milyen következetesen tartjuk be az előírt szabályokat. Meg kell mutatnunk, akkor is, ha ilyet még soha nem éltünk át, hogy szívvel és józanul cselekszünk és így életet mentünk. Ez kivétel nélkül mindannyiunkat érint.

Vigyázzanak magukra és szeretteikre. 

Köszönöm.

FORRÁS: sueddeutschezeitung.de
2020. 03.18.

Neked ajánljuk
Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.