Németország 1 milliárd Euró jóvátétellel elismerte a volt afrikai gyarmatán a népirtást

Több mint 100 év elteltével ismerte el a német kormány a mostani Namíbia területén élő Herero és Nama etnikai csoportok ellen elkövetett népirtást a kolonizáló németek által. Németország a következő 30 évben 1,1 milliárd Euróval szeretné támogatni az utódokat, és hivatalosan is bocsánatot kért.

Mindkét ország kormánydelegációi csaknem hatéves tárgyalások után állapodtak meg ebben – ezt Heiko Maas külügyminiszter pénteken jelentette be.

Örülök és hálás vagyok, hogy sikerült megállapodást kötnünk Namíbiával abban, hogy miként kezeljük közös történelmünk legsötétebb fejezetét.

– mondta.

A Német Birodalom (Deutsches Reich) 1884 és 1915 között gyarmatosító hatalom volt a mai Namíbiában, és a lázadásokat brutálisan leverte. Az akkori 1904 és 1908 közötti Herero és Nama háború alatt a német gyarmati uralkodók a 20. század első tömeggyilkosságát követték el. A történészek szerint 80 000 Hereróból mintegy 65 000-et és 20 000 Nama-ból legalább 10 000-et öltek meg.

A német külügyminisztérium már 2015 óta a népirtás kifejezést használja e szörnyű tettekre és most hivatalosan is beismerték a népirtást.

A 20. század elején, a Herero és a Nama elleni bűntett idején ez a jogi kifejezés még nem is létezett. Az ENSZ Közgyűlése csak 1948-ban fogadta el a „népirtás megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményt” a holokauszt következményeként, ezzel bűncselekménynek minősítve a népirtást.

Az egyezmény azonban nem érvényes visszamenőlegesen, éppen ezért a népirtás elismerése nem jár jogi következményekkel Németország számára.

Egymilliárd Euró, mint “a mérhetetlen szenvedés beismerésének gesztusa”

Ennek fényében a német kormány többször hangsúlyozta, hogy az ő nézőpontjukból nincs törvényes jogkövetelés a kártérítésre. Politikai és erkölcsi kötelezettségként látja az 1,1 milliárd Euró kifizetését.

Az áldozatoknak okozott mérhetetlen szenvedés beismerésének gesztusa volt

mondta Maas.

A pénzt a következő 30 év alatt a Herero és Nama települési projektekben kell felhasználni.  Földreformról, a mezőgazdaságról, a vidéki infrastruktúra és a vízellátás fejlesztéséről, valamint a szakképzésről kell szólnia.

A német gyarmatok legfontosabb területeinek felsorolása:

• Német Délnyugat-Afrika (1884-1915): a legrégebbi „védett terület” és az egyetlen kolónia, ahol jelentős számú német telepes él.
• Német Kelet-Afrika (1885-1918): Közel egymillió négyzetkilométeres és 7,75 millió lakosával a legnagyobb német kolónia. Itt is gyakran voltak fegyveres összecsapások a helyiekkel.
• Kamerun (1884-1916): gazdasági szempontból a legfontosabb telep; nagyszabású kakaóültetvény,
• Togo (1884-1914): kereskedelmi telep kis európai lakossággal (nem több, mint 350 fő).
• Német Új-Guinea (1885 / 1899-1919): Többek között Nauru és a Palau-szigetek, valamint Pápua Új-Guinea, Mikronézia és a Salamon-szigetek része.
• Német Szamoa-szigetek (1900-1914): Németország „Gyöngye a Dél-tengeren”, hasonlóan a német Új-Guinea-hoz, gazdaságilag jelentéktelen maradt.
• Kiautschou (1898-1914): Két Steyler misszionárius meggyilkolása ürügyet adott a németeknek arra, hogy 1897-ben elfoglalják az észak-kínai Kiautschou-öblöt. A tengeri és kereskedelmi bázisként szánt elvárások nem teljesültek. Ehelyett a Boxer-lázadás (1900) brutális elfojtása volt a mélypont a német gyarmatosítás rövid történelmében.

A következő néhány hétben aláírandó közös politikai nyilatkozat harmadik kulcseleme a megbocsátás iránti kérelem. A jelentések szerint Frank-Walter Steinmeier német elnök ünnepélyes aktusként mondja ki a namíbiai parlamentben. Ezt a Német Elnöki Hivatal még nem jelentette be hivatalosan.

Célunk az volt, és az, hogy megtaláljuk a valódi megbékélés közös útját az áldozatok emlékére.

– mondta Maas.

De hangsúlyozta azt is, hogy a Namíbiával kötött megállapodás nem jelenti a múlt végét.

A bűnösség elismerése és bocsánatkérésünk fontos lépés a bűncselekményekkel való megbékéléshez és a jövő közös alakításához. A cél most a két ország közötti együttműködés jelentős fokozása.

– hangsúlyozta.

A tárgyalásokat a két kormány képviselői vezették. de a Herero és a Nama csoportok szoros kapcsolatban voltak egymással. A megállapodás kezdeti jelzései azonban már kritikát váltottak ki az etnikai csoportok egyes képviselőiből. Ez nem volt más, mint egy németországi PR-puccs és a namíbiai kormány megtévesztése – derült ki az Ovaherero Traditional Authority és a Nama Traditional Leaders Association nyilatkozatából.

Német képviselőjük szerint mindkét csoport egy megfelelő petíciót is benyújtott a Bundestagban. Az Ovaherero hagyományos hatóság csak egy a sok hererói csoport közül, amelyek közül nyolcat a kormány hivatalosan elismert és képvisel a namíbiai tárgyalási küldöttségben. A Nama Tradicionális Vezetők Egyesülete szintén nem képviseli az összes Nama csoportot.

A most lezárult tárgyalások hosszú ideig a gyarmati kizsákmányolás és az elnyomás pénzügyi kompenzációjának kényes kérdéseként voltak függőben. Hage Geingob, Namíbia elnöke tavaly augusztusban még azt panaszolta, hogy a német kormány beleegyezett egy „feltétel nélküli bocsánatkérésbe” a namíbiai kormány, annak népe és az érintett közösségek felé, de nem akarta használni a „jóvátétel” kifejezést. A „sebek gyógyulása” kifejezést szintén elutasították.

1884-től kezdett el Németország Afrikában gyarmatosítani, Óceániában és Kelet-Ázsiában. A negyedik legnagyobb gyarmati terület és megszálló hatalom volt nemcsak Dél-Nyugat-Afrikában, (Namíbia), hanem Kamerunban, Togóban, Kelet-Afrikában (Tanzánia), a kínai Tsingtaóban és a csendes-óceáni szigeteken is.

A németek erőszakos uralma felkelésekhez és háborúkhoz vezetett. Az első világháborúban bekövetkezett német vereséggel gyarmataikat ezután felosztották a győztes hatalmak között.

Forrás Foto: Tope A. Asokere fotója a Pexels oldaláról