Az újévtől teljes sebességre kapcsolt a választási kampány Németországban, hiszen február 23-án előrehozott választásokat tartanak országszerte. Erre a kormánykoalíció felbomlása miatt volt szükség, hiszen, ha a Scholz-kormány kitöltötte volna teljes ciklusát, akkor csak 2025 őszén került volna sor a parlamenti választásokra. De vajon miért kellett bő fél évvel előre hozni a választásokat? – ebben a cikkben ennek járunk utána.
Az alap konfliktus
A történet 2021 teléig nyúlik vissza, amikor megalakult a hárompárti koalíció az SPD, a Zöldek és az FDP részvételével. A legnagyobb párt a 28%-on álló Olaf Scholz vezette szociáldemokrata SPD lett, akik a szociális támogatásokat és a szegények védelmét helyezték előtérbe.
A koalíció második legnagyobb pártja a Zöldek lettek, akik a parlamenti helyek 16%-át szerezték meg, mely nagyon jó eredménynek számított a párt történetében. Azóta viszont csökkent a népszerűségük, mivel a háború és az energiaválság háttérbe szorította a környezetvédelem fontosságát.
A koalíció harmadik, egyben legkisebb pártja a szabaddemokrata FDP lett, mindössze 12%-kal, akik piacpárti politikát folytattak, vagyis a gazdaságba minél kevesebb állami beleszólást és a nagyvállalatok adóinak csökkentését támogatták. Ezzel az intézkedéssel leginkább a gazdagabb, vállalkozó réteg járt volna jól. Így a három párt koalíciójával megvalósult a parlementi többség, melyet a pártok színei alapján (SPD-piros, Zöldek-zöld, FDP-sárga) ’Ampelkoalition’-nak, vagyis ’közlekedésilámpa-koalíció’-nak neveztek el. Azonban ez a hárompárti együttműködés már a kezdetekben sem volt feszültség mentes.
Már az elejétől fogva kisebb-nagyobb viták zajlottak a koalíción belül főleg gazdasági témában, melyben az egyik oldalon a gazdasági skála bal oldalán elhelyezkedő SPD és a Zöldek, a másikon pedig a gazdaságilag jobboldali FDP helyezkedett el.
A baloldali pártok sokkal inkább a szociális és anyagi egyenlőségre törekednek. Ez azt jelenti, hogy az állam nagyobb mértékben szól bele a gazdasági folyamatokba és a pénz újraelosztása (például adókon keresztül) a gazdagabb rétegtől a szegényebb réteg felé történik.
A gazdasági alapon jobboldali pártok pedig piacpártiak. Ennek értelmében kevesebb állami beavatkozást, kevesebb szociális támogatást, minél nagyobb GDP-t és a gazdasági fejlődést támogatják.
Nagyvonalakban ez a nézeteltérés vezetett a koalíció felbomlásához 2024 november 6-án és az új választások kiírásához. De hogyan is történt mindez?
A központi vita
2024 novemberében már javában zajlott a 2025-ös költségvetés megtárgyalása a német parlementben. Az SPD és a Zöldek egészen más véleményen voltak, mint az FDP pártelnöke és egyben pénzügyminiszter Christian Lindner, aki egy 18 oldalas dokumentumban élesen bírálta Olaf Scholz és a Zöld gazdasági miniszter Robert Habeck gazdaságpolitikáját és összefoglalta a szerinte szükséges lépéseket a gazdasági változáshoz. Ezek között szerepelt egyebek mellett az adók csökkentése (mellyel különösen a gazdagabb réteg járt volna jól), a hátrányos klímapolitika újragondolása vagy az adósságfék minden áron való betartása.
De mi is az az adósságfék?
Az adósságfék, vagy németül ’Schuldenbremse’ egy német törvény, melyet a 2008-as, mindenki által jól ismert gazdasági válság után vezettek be, melynek lényege, hogy az új költségvetés nem engedi a GDP 0,35%-ánál nagyobb mennyiségű állami hitel felvételét, így akadályozva meg az ország eladósodását.
Kivétel ez alól az olyan körülmények, mint a súlyos természeti katasztrófák és a gazdasági válság okozta vészhelyzetek, mivel ilyenkor az adósságfék felfüggeszthető. Ez történt például a 2020-as koronavírus válság idején is. Az adósságfék kritikusai szerint az állami hitel felvételének korlátozása súlyos következményekkel jár a már pár éve amúgy is stagnáló német gazdaságra, hiszen ellehetetleníti a nagy kormányzati beruházásokat, így a kormány jóval nehezebben tud gazdaságélénkítő intézkedéseket hozni.
Németország gazdasága 2021 második fele óta gyakorlatilag nem mutatott valódi növekedést, mivel a feldolgozóiparra nyomást gyakorolnak a magas energiaköltségek és a csökkenő versenyképesség (például az olcsó kínai autók megjelenése).
Donald Trump visszatérése a Fehér Házba súlyosbíthatja ezeket a kihívásokat, mivel a megválasztott elnök akár 20 százalékos általános vámokat is kivethet az összes amerikai importra. A strukturális problémák – mint például a védelmi kiadások növelése és az ország infrastrukturális korszerűsítése – a német jegybank elnöke szerint „nagyon okos megközelítés” lenne, amihez azonban a törvényben megengedett összegnél nagyobb hitelt kellene felvenni.
Mivel Scholz és a Zöldek egy nagyobb hitel felvételét sürgették a német gazdaság kisegítésére és Ukrajna fegyverekkel való további támogatására, ezért 2024 szeptember-októberében az új költségvetésről szóló vita központi eleme az adósságfék felfüggesztésének kérdése volt.
Christian Lindner menesztésével bomlott fel a koalíció?
Emiatt a német kancellár felkérte Christian Lindner pénzügyminisztert, hogy függessze fel az adósságféket, azonban ezt Lindner az alkotmány betartására és az ország eladósodásának megakadályozására hivatkozva elutasította.
Trump győzelmével egy időben bukott meg a német kormány
Lindner elutasítására válaszul Scholz 2024 november 6-án este, miközben az egész világ az amerikai elnökválasztásra figyelt, menesztette Lindnert a pénzügyminiszteri pozíciójából, aki erre pártjával, az FDP-vel együtt kilépett a kormánykoalícióból. Eközben Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, mely sokakban erős érzelmeket váltott ki, ám a német gazdaságnak ez nem jelentett jót, mivel Trump már régóta az amerikai piacot védő importvámok bevezetésére tett ígéretet.
Scholz kancellár arra hivatkozott, hogy Lindner pénzügyminiszter szándékosan akadályozta a kormány működését és nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra csak azért, hogy a saját szavazóinak a kedvében járjon. Az FDP szavazótáborát nagy részben a sikeres vállalkozók, vállalattulajdonosok és a gazdagabb rétegből származók alkotják, hiszen a szabaddemokraták egyebek mellett a nagyvállalatok adócsökkentéseivel akarják stimulálni a gazdaságot, hogy nagyobb legyen a fogyasztás és ezzel növekedjen a GDP.
Scholz vádjaira Lindner azzal reagált, hogy ő csak az alkotmányos törvények mellett állt ki Scholz-cal szemben, aki hibás gazdaságpolitikájával akarja eladósítani Németországot. Az ’Ampelkoalition’ felbomlásával kisebbségi kormányzás jött létre, mely lehetetlenné tette a stabil kormányzást.
A kormánykoalíció bukásához azonban hozzájárult a németek elégedetlensége is, hiszen az októberi közvéleménykutatások alapján mindhárom kormánypárt támogatottsága jelentősen csökkent a 2021-es választásokhoz képest. Ehhez a kormány fegyverszállító politikája is nagyban hozzájárult, hiszen az októberi közvéleménykutatások szerint a németek már több mint a fele ellene van Ukrajna fegyveres támogatásának.
A hírhedt Power Point prezentáció, avagy az FDP már régóta tervezte a kormány megbuktatását?
Nem sokkal a koalíció szétesése után nyilvánosságra került egy, már hónapokkal azelőtt létrehozott, de eltitkolt, az FDP belsős köreiben megtárgyalt Power Point prezentáció, melyben vázlatosan bemutatták, hogyan lehetne megbuktatni a kormányt (melynek ők is tagjai) és a prezentáció keretein belül egy Lindner nyilatkozat is előkerült, melyben erősen bírálta a kormányt és új választások szükségességére hívta fel az FDP-s elit figyelmét. Ez a ’D-day Papier’, vagyis ’D-nap papír’ néven elhíresült prezentáció arra világított rá, hogy az FDP már régóta tervezte a saját kormányuk megbuktatását és az új választások kiíratását. Erre utal a prezentáció neve is, hiszen a II. világháborúban 1944 június 4-én, a ’D-nap’-on szálltak partra a szövetséges hatalmak Normandiában, hogy megdöntsék a német kormányt.
Az FPD kilépése, ezzel a hárompárti kormánykoalíció bukása után a német politikai elit – a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU/CSU vezetője, Friedrich Merz, továbbá Lindner és Scholz – megegyezett az előrehozott választások megtartásában, melyre 2025. február 23-án kerül sor.
A német politika alakulása az új erőviszonyok alapján történik majd, melyben nagy valószínűséggel kereszténydemokrata győzelem várható, tehát a kancellári szék esélyes várományosa Friedrich Merz lesz.
Viszont az új választások kiírásáig még sok minden történt, melyeket a következő cikkemben fogom elemezni.
Balogh András politikai elemző és Németország szakértő