Bayreuth város Németországban, a világ zenekedvelői Wagner városaként tisztelik, ugyanis a neves zeneszerző életének utolsó szakaszában a városban élt és alkotott, nevéhez fűződik a város híres operaháza, ami az UNESCO listáján is szerepel. Az Eremitage park Bayreuth egyik abszolút fénypontja – szökőkutak, pompás épületek és még sok minden más látható itt.
A bayreuthi Eremitage pihenőkastélya és kertje
A bayreuthi Eremitage egy történelmi park 52 hektáron, amely 1715-től kezdődően jött létre vízi látványosságokkal és épületekkel, a város egyik fő nevezetessége. Itt található az úgynevezett Régi Kastély (Altes Schloss), az Új Kastély (Neues Schloss, Orangerie a Sonnentempel-lel) és más kisebb épületek is. Egy parkból, geometrikusan elrendezett barokk kertból és egy erdőből áll. Az Eremitage hivatalosan Bayreuth városának egyik kerülete.
A park a rokokó korszak gyöngyszeme és a 18. századi kertészeti kultúra egyik legszebb példája. Változatos kialakítású, szökőkutakkal, mesterséges romokkal, a romantika korának parkjainak megfelelően tele van érdekességekkel.
A kertet geometrikus területekre osztották, bokrokkal, sugárutakkal és vízjátékokkal. Az egészet félkör alakban sűrű lombhullató erdő veszi körül. Wilhelmine a barokk elképzeléseket követte a hagyományos elemek (lugasok, vízjátékok és sövénynegyedek) átvételével. Az egyes részek szabadon állnak egymás mellett, hiányzik a barokkban megszokott szimmetriatengely.
A vízijátékok időpontjai
Az Eremitage lenyűgöző szökőkútjai a parkot körülvevő víztoronnyal és a Vörös-Majnával mindenféle látványosságokat hoztak létre a zseniális víztechnika segítségével az alábbi időpontokban:
- Az Orangeria előtti felső-ligetben májustól október közepéig minden órában 10 és 17 óra közöt
- Az alsó-ligetben minden alkalommal 15 perccel később.
A Nyári Éjszakai Fesztivál
A Nyári Éjszakai Fesztivál hagyománya Friedrich márki és felesége, Wilhelmine márkiné uralkodásának idejére nyúlik vissza. Akkoriban meghívták a népet, hogy együtt ünnepeljenek egy látványos nyári fesztiválon. 1970 óta minden nyáron az Eremitage ad otthont a Bayreuthi Nyári Éjszakai Fesztiválnak, amely az egyik legszebb és legromantikusabb fesztivál Frankföldön.
Színházi előadások
További kulturális rendezvényként a Studiobühne rendszeresen szervez színházi előadásokat a régi római színházban, valamint a víztorony színpadán. A két szabadtéri színház megfelelő hangulatot biztosít a Grimm testvérek vagy Shakespeare történeteinek meghallgatásához.
Odautazás és parkolás
Az Eremitage különböző útvonalakon és lehetőségeken keresztül érhető el. Autóval gyorsan és könnyen megközelíthető. A cím: Eremitage 4, 95448 Bayreuth. Ingyenes, nagy területű parkoló áll rendelkezésre buszok és személygépkocsik számára.
Az Eremitage története
1616-ban a bayreuthi márkgrófok megvásároltak egy kiterjedt, közel 50 hektáros erdőterületet St. Johannis falu közelében. 1664-ben Christian Ernst márki állatparkká alakíttatta, vadakkal töltötte meg a parkot és vadászatra használta.
Hogy a vadászat vendégei számára izgalmas élményt teremtsen, a márki kibővítette a parkot, és örömházat és szökőkutat építtetett.
1715-től, Georg Wilhelm márkgróf alatt egy nyári kastélyt (Altes Schloss) és más kisebb épületeket (gazdasági épületek, víztorony a szökőkutak víztározójaként) építettek az udvar központjaként. Bár az akkor közel 40 hektáros park felavatását már 1719. augusztus 15-én megünnepelték, a munkálatok 1722-ig tartottak, mivel még ebből az évből vannak bizonyítékok az anyagszállításokról.
Az Eremitage 1719-es felavatását népi vásárral és háromnapos népünnepéllyel ünnepelték, amelyet ettől kezdve évente megismételtek Ermitage Templomvásár néven.
Honnan származik az Eremitage elnevezés
1720-ban épült meg Johann Heinrich Endrich mérnök magánlakhelye. Wilhelmine von Preußen, ahonnan a Monplaisir (Schlösschen Monplaisir) elnevezés is származik, apósától, Georg Friedrich Karl-tól kapta ajándékba, amikor 1732-ben Friedrich örökös herceg feleségeként Bayreuthba költözött.
A házaspár és az udvaroncok remeteséget játszottak: napközben egyedül voltak az erdőben szétszórt pavilonok egyikében, mint a remeték. Csupasz, apró cellákban aludtak, egyszerű edényekből étkeztek, az ételeket az udvarhölgyek készítettek. Az udvar eme ál-remete élete miatt kapta a komplexum a remeteség, vagyis az Eremitage nevet. Minden, ami a világi csillogásra emlékeztethetett volna, szigorúan ki volt zárva. Az udvari ruhát barna remeteruhára cserélték, az étkezés is egyszerű körülmények között zajlott. Mindkét nem csak bizonyos órákban élvezhette a társasági élet örömeit. A herceg erre a jelet egy haranggal adta meg, amelyet a remete házának tornyára szereltek.
Terjeszkedés Friedrich és Wilhelmine idejében
Apja, Georg Friedrich Karl halála után, Friedrich márki 1735-ben feleségének, Wilhelmine-nek ajándékozta az Eremitage-t a hatalomra kerülése utáni első születésnapja alkalmából, aki azonnal hozzálátott a bővítéshez.
A Régi Kastélyt (Altes Schloss) kibővítették, hogy pompás belső terekkel rendelkező nyári palotává váljon. 1743 és 1745 között különböző építmények és szökőkút épült, mint például a romszínház és az alsó park (Untere Grotte).
1737-től udvari építészek építették az alsó szökőkutat, a római színházat, és egy romként kialakított szabadtéri színpadot. Maga Wilhelmine is fellépett itt színésznőként Voltaire oldalán, aki 1743-ban Friedrich den Großen kíséretében Bayreuthba utazott, és Jean Racine író “Bajazet” című tragédiáját adták elő.
Az Új Kastély (Neues Schloss) a felső parkkal (Obere Grotte) 1749 és 1753 között épült, és 1751-ben fejeződött be az Eremitage középpontjában lévő lenyűgöző Orangerie (télikert), amelynek középpontjában a Nap-templom áll.
Az Eremitage az Ansbach és a porosz uralom alatt
Karl Alexander ansbachi márki, aki 1769-ben átvette a bayreuthi hercegséget, kevés érdeklődést mutatott az Eremitage iránt. A sövények és lugasok költségigényes karbantartását csökkentették, így sok helyen elburjánzott a vadnövényzet. A park egy része fokozatosan ismét erdővé vált. 1771/72-ben a márki a “Schneckenberg”-en Johann Gottlieb megépíttette a nyolcszögletű a “Kínai pavilont“.
1790-ben Karl August von Hardenberg Bayreuthba érkezett, mint Karl Alexander márki főminisztere. Miután Karl Alexander lemondott, és a hercegség 1791-ben Poroszországhoz került, ő felügyelte az új tartomány bekebelezését. Még ugyanebben az évben elárverezték az ingó kertleltárt, beleértve a szobrokat is. Az Eremitage új tulajdonosai túl franciásnak tartották a parkot, és inkább angol stílusúra akarták kialakítani.
1796 júliusától 1800 augusztusáig Friedrich Wilhelm von Nassau-Weilburg, aki 1792 óta menekült családjával a francia forradalmi csapatok elől, Hardenberg meghívására az Eremitage Régi Kastélyban lakott.
Így lett Bajorország része
A 18. század végén, a porosz uralom alatt a kertet parkosították és részben mezőgazdasági célokra használták. Négy év francia birtoklás után, 1810-ben Napóleon a várossal együtt eladta a Bajor Királyságnak. 1810-ben, mivel Bayreuth már nem volt királyi székhely, nem volt szükség ilyen pihenőkertre, egy részét eladták.
1830-ban Pius bajor herceg, aki több nyári hetet töltött az Eremitage-ban, megépíttette a ma is létező kápolnát (Einsiedeleikapelle). Ezután a komplexumot csak szórványosan használták, például II. Lajos bajor király 1876-ban a Richard Wagner-fesztiválra tett látogatása alkalmával szállt meg a régi palotában.
1909 nyarán Bayreuthba látogató Virginia Woolf írónő benőttnek és elhagyatottnak írta le az Eremitage-t.
A náci uralom alatt és után
1933-tól a Reichsautobahn építésével kapcsolatban lehetőség nyílt a korábban eladott földterületek visszavásárlására. Annak érdekében, hogy a Gau-főváros várható vendégei számára lerövidítsék a gyaloglási távolságokat, a Naptemplommal szemben egy autóparkolót hoztak létre.
A második világháború idején a csatornakertben mintafaiskolát létesítettek, és 1944-ben több mint 900 gyümölcsfát ültettek oda.
Nem sokkal a második világháború vége előtt a Reichsfilmarchiv egyes részeit Berlinből az Eremitage-ba költöztették, a Wehrmacht katonái és a Hadsereg Főparancsnokság Oktatási Filmosztályának tisztjei a Régi Kastélyban kaptak szállást. A katonakiképzéshez használt 60 000 oktatófilmet, valamint a Régi Kastélyból származó bútorokat és képeket az Új Kastélyban tárolták.
1945. április 14-én, Bayreuth nagyrészt harcoktól mentes elfoglalása során az új palotát az amerikai csapatok súlyosan megrongálták, az ott tárolt nitrocellulózfilmek robbanásszerű tüzet okoztak. A teljes belső berendezés leégett, és a Régi Kastély is megsérült.
Amerikai légi felderítő repülőgépek katonai járműveket észleltek az épületek közvetlen közelében. Mivel a Sankt Johannisban tartózkodó August Hagl tábornok nem volt hajlandó harc nélkül feladni a várost, nyolc P-47-es vadászbombázó vette tűz alá az Eremitage-t. Délután 2 órától nyolc 250 kilogrammos nagy erejű robbanóbombával, 18 rakétával és légi fegyverekkel támadták.
Az újáépítés
Az 1960-as években az Új Kastély rekonstrukciója csak kívülről történt, és a helyreállítási munkálatok tíz évig tartottak. A belső teret nem rekonstruálták.
A korábban eladott földterületek nagy részét visszavásárolták, és a park elveszett részeit újratelepítették. Megpróbálták visszaállítani a parkot úgy, ahogyan az a márkgrófok idejének végén volt.
1972-től pedig a park délnyugati részén lévő csatornakertet a bokrokkal. A Schneckenberg 2003-ban visszakapta a nyolcszögletű pagodát (kínai pavilon) is, amelynek elődje 1812 körül tűnt el.
1970 januárjában a bajor kastélyügyi hivatal tulajdonába került a Monplaisir nevű kis kastély, amely több mint 100 éven át a Sankt Johannis-i gyerekek iskolájaként szolgált.
A Régi Kastélyt 2005 óta átfogóan felújították. A márványterem, a kínai tükörkabinet, a japán lakkszoba és a két szárny más pompás termei ismét látogathatók.
A Régi Kastély múzeum lett, és csak vezetett túra keretében látogatható.
Az Orangeria keleti szárnyában kávézó működik. A 2014-es szezontól az Eremitage Régi Kastélyában található a múzeumi bolt. A nyugati szárnyban a nyári hónapokban művészeti kiállításokat rendeznek. A központi épülethez, a Nap templomához hasonlóan kisebb és közepes méretű magánpartikra is bérelhető.
A parkban 1970 augusztusa óta rendszeresen megrendezik a Nyári Éjszakai Fesztivált. A múltban többször adódtak problémák az időjárással (többek között a viharveszély miatti lemondások) és az ezzel járó hiányosságok, amelyeket a város visel.
A város története
Bayreuth a Roten Main partján, a Frank-Svájc és a Fichtel-hegység között fekszik.
A várost valószínűleg Andech grófjai alapították. Első említése 1194-ből származik. A városszerkezet bajor jellegzetességet mutat, egy központi tér (Marktplatz) körül alakult ki, a polgármesteri hivatallal a központjában.
A város erődítménye egy közeli dombon épült fel. A 13. században a Hohenzollernek fennhatósága alá került. Az elkövetkező évszázadok során többször is pestisjárvány sújtotta, majd 1430-ban a huszita háborúkban elpusztították.
1605-ben és 1621-ben tűzvész áldozata lett. A város életében fordulópontot jelentett 1603, amikor Keresztély brandenburg-kulmbachi őrgróf a városban rendezte be rezidenciáját.
A város igazi fejlődésnek a harmincéves háború után indult, ekkor épültek fel ma is látható pompás barokk épületei. 1701-ben alapították meg St. Georgen városát, amelyet 1811-ben egyesítettek Bayreuthtal.
A város történetének aranykora Wilhelmina őrgrófné idejére esett, aki II. Frigyes porosz király kedvenc testvére és Frigyes brandenburg–bayreuthi őrgróf felesége volt. Ekkor épültek fel a mai Bayreuth városképét meghatározó parkok és kastélyok valamint az operaház.
1769-ben az utolsó bayreuthi őrgróf halálával a várost az Ansbachi Hercegséghez csatolták és így elveszítette fővárosi rangját. 1792-ben a poroszok foglalták el, 1806-ban a franciák, majd 1810-ben Bajorország része lett.
1872-ben a városba költözött Richard Wagner, aki itt valósította meg álmát: fő műve, A Nibelung gyűrűje tetralógia és más operái bemutatása céljából egy óriási operaházat építtetett, amely 1876-ra lett kész.
A második világháborúban a náci ideológia egyik központi helyszíne lett, a Wagner-fesztiválok (Bayreuthi Ünnepi Játékok) miatt. A várost közvetlenül Berlinből igazgatták, köszönhetően Hitler érdeklődésének a fesztivál iránt. A világháború idején a város közelében működött a Flossenburg koncentrációs tábor.
A háború után a fesztivált 1951-ben indították el újra, és azóta minden évben megrendezik. A város életében fellendülést hozott 1975, amikor megalapították egyetemét.
Látnivalók
- Haus Wahnfried – a klasszicista családi ház 1873-ban épült Richard Wagner instrukciói alapján. Ma múzeumként őrzik a Wagner-hagyatékot. A zeneszerző és a felesége a ház kertjében vannak eltemetve.
- Liszt Ferenc háza – (Wahnfriedstraße 9, a Wahnfriedstraße és Lisztstraße sarka) a ház falán egy emléktábla utal arra, hogy ebben a házban halt meg 1886-ban Liszt Ferenc.
- Neues Schloss (Új Kastély) – 1754–1759 között épült. Ma egy képtár és a helytörténeti múzeum otthona. Előtte áll a város legszebb szökőkútja a Markgrafenbrunnen.
- Stadtpfarrkirche – 13–14. századi gótikus templom. Az őrgrófok kriptáját őrzi.
- Altes Schloss (Régi Kastély) – 1454-ben épült.
- Markgräfisches Opernhaus (Őrgrófi Operaház) – 1744–1748 között épült, eredetileg udvari színháznak.
- Festspielhaus – a 380 méter magas Grüner Hügel-dombon áll. Az 1900 férőhelyes színházat Wagner kívánságára Gottfried Semper építette 1872–1876 között. Júliusban–augusztusban a Bayreuthi Ünnepi Játékok színhelye.
- Fantasie-kastély – a keleti Donndorf városrészben áll. 1758-ban építették.
Forrás1 Forrás2 Címlapfotó: Facebook Kiránduljunk Németországban csoport, Brigitte Biro, többi fotó Laczkó Melinda – köszönjük!
