Sok külföldön élő magyar olyan mentalitást hoz magával, amik nem éppen a legjobbak és ezzel más magyarok életét is megkeserítik. Van, aki emiatt kerüli is a honfitársait, van aki tagadja, hogy ő olyan lenne, van, aki nem vesz róla tudomást, de egy biztos, hogy ezek létező problémák.
Irigykedés
Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ha neki van, legyen nekem is, ha nekem nincs, ne lehessen neki se, de a legjobb, ha nekem van és senki másnak nincs. Utálunk mindenkit, aki elért valamit, de főleg akkor, ha nem teljesen önerőből tette ezt.
Orvoslat: Tisztelet és alázatosság. Ha valaki keményen megdolgozik valamiért, elkezdi átérezni, ha más is hasonló cipőben jár. Ha valakinek az ölébe pottyan valami, ne sajnáljuk tőle, hiszen a kemény munkának a közben szerezett tapasztalat legalább olyan értékes gyümölcse, mint a végén megvásárolt értéktárgyak, vagy szabadidő. A szerencsés tehát sokszor nem is annyira az, mint gondolnánk.
Kisstílűség
A rosszindulat sajnos komoly probléma nagyon sok magyarnál.
Egyik példája:
“Hát mit tett ő, hogy megérdemelje, hogy csak úgy jófej legyek vele?”
Sokszor azért nem segítünk másoknak, mert ők se tették ezt meg velünk még soha, sőt, inkább ott teszünk keresztbe, ahol tudunk, csak azért, nehogy elérjen valamit, amire mi nem tartjuk érdemesnek.
Orvoslat: Mind a magánéletben, mind az üzleti életben, sőt, még a szexben is irtatlan szabály, hogy aki megtanul önzetlenül adni, az jóval többet is fog kapni. Kicsi korunkban, ha még emlékszünk rá, ez úgy hangzott: “Jó tett helyébe jót várj”.
Megalkuvás
“Jó lesz az úgy, hagyjad!”
“Erre a kis időre már minek!”
“Úgysem sikerült volna, jó az nekem, ami van!”
Mindannyian ismerjük ezeket a mondatokat. Legyen tető a fejünk fölött, adás a tévében és sör a hűtőben. Rengetegen megelégszenek azzal, ami jutott, mondván, hogy úgysem lehetne sokkal jobb, mert … és itt jönnek a kifogások. Ez a felelősség vállalásának teljes hiánya és csak arra elég, hogy az ablakon kifelé bámulva szidjuk azokat, akik tesznek is valamit, és esetleg sikerül, vagy kuncogjunk azokon, akiknek nem.
Orvoslat: Érd el a gödör alját és rúgd fel magad a felszínre! Találj valamit, ami motivál és foglalkozz vele minden nap. Kommunikálj emberekkel! Fogadd el a tényeket, nézz szembe velük és ismerd fel, hogy mit kell tenni a probléma leküzdéséhez.
Panaszkodás
Ha két magyar találkozik, ott perceken belül előkerül minden sérelem a tatárjárásig visszamenően. Szemét a főnök, a beosztott, a kolléga, hülyék a politikusok, a lakótársak és még sorolhatnánk. Mi bezzeg makulátlanok vagyunk, és soha semmi hibát nem követtünk el.
Orvoslat: A panaszkodás sokszor a szeretet vagy a pozitív megerősítés hiányának következménye. Más esetekben a probléma legbelül egy olyan dolog, amit nekünk kell megoldani, és ennek a terhe nyom. A megoldás a kommunikáció, a saját problémák felismerése és az, hogy néha időt és pénzt áldozunk olyan tevékenységekre, ami kikapcsol. Még egy dolog! Aki előre néz, nem hátra, az a jövőn kezd el gondolkodni, konstruktívabb lesz és a megoldást fogja keresni, nem pedig a rossz dolgokon bánkódni.
Természetesen ezek a tulajdonságok más nemzetek lakói közt ugyanúgy megfigyelhetőek, de valahogy ránk (tisztelet a kivételnek) ezek mindig is egy fokkal jobban jellemzőek voltak.
Az ember alapvetően képes a tanulásra és a fejlődésre. Számos kutatás és kísérlet bizonyítja, hogy idővel a környezetünkhöz kezdünk el hasonulni, személyiség, fizetés, látásmód és sok más egyéb tekintetben.
A környezet, amiben élünk, nagymértékben saját döntéseink eredménye, a felvett rossz szokások leküzdésének igénye szintén.
Azzal, hogy külföldre költöztünk, megteremtettük a lehetőségét annak, hogy új kultúrákat, embereket ismerjünk meg. A feladat csak annyi, hogy akarjunk változtatni és tanuljunk a jó példákból.
Nektek mi a véleményetek? Igaz ez ránk, Németországban, Ausztriában, vagy Svájcban élő magyarokra is?
