Fiatal keletnémet politikusok beszélnek arról, hogyan tekintenek a német egységre, mit jelent számukra október 3., a német egység napja, ami 30 éve ünnepnap Németországban.
Ők csak hírből ismerik a kettéosztott Németországot, elmesélésekből, történelem könyvekből, nem élték át személyesen a fal leomlását és az egyesülést.
Politikusok Brandenburg-ból, Thüringen-ből, Sachsen-ből és Sachsen-Anhalt-ból beszélnek a Spiegel német újságnak arról, hogy mi mozgatja meg őket ezen a napon.
Matti (FDP) 24, a fiatal liberálisok vezetője Brandenburgban
“A német egyesülés napja számomra az egyik legfontosabb nap. Szabadságot adott nekem, amilyen a szüleimnek és nagyszüleimnek soha nem adatott meg.
Az apám 1989-ben az életét kockáztatva menekült Csehszlovákián keresztül NSZK-ba. Akkor még senki sem sejtette, hogy milyen gyorsan leomlik a fal. Anyámmal később ismerkedett meg, majd visszatért Brandenburgba.
Mint keletnémet, ugyan úgy érzem magam, mint ahogyan egy nyugat, vagy északnémet érzi magát.
Számomra keletnémetnek lenni nem szégyen. “Ossi“-nak lenni (Ostdeutsch, keletnémet rövidítése ) 2020-ban már nem ugyan azt jelenti, mint 1990-ben. De alapvetően minden német politikus együttesen csak németnek kellene, hogy érezze magát.
Ehhez azonban el kell fogadnunk a kulturális különbségeket.
A tavalyi országgyűlési választásoknál engem nagyon zavart az a vita, ami a keletnémetek körül alakult ki.
Folyamatosan “Németország sötét oldaláról“, magáról a “kilátástalanságról” volt szó, ezzel azonosították Kelet-Németországot.
De a hazámról beszéltek, és én a hazámat nem így látom. A nyugatnémeteknek abba kell hagyniuk minket úgy beállítani, mintha szélsőjobboldali idióták lennénk.
De nekünk, keletnémeteknek sem kellene a nyugatnémetekben mindig az okoskodókat látnunk. Ennek az időszaknak vége kell, hogy legyen, mert ez csak megosztást eredményez.”
Lilli (CDU) 20, frakcióvezető a városi tanácsnál, Erfurt, Thüringen
“A német egyesítés napja számomra a szabad utazást jelenti egész Európában. A német egyesítés és Európa egyesítése békét és szabadságot hozott, ezért a legnagyobb vívmány. Csak meg kell nézni, milyen volt azelőtt.
Keletnémetnek érzem magam, de ez az érzés csak pár éve jött, amikor intenzívebben kezdtem el foglalkozni a történelemmel.
Korábban nem jelentett számomra semmit, ez a keletnémet, nyugatnémet gondolkodásmód. Voltak osztálytársaim, akik nyugatról jöttek, de csak a dialektus által lehetett különbséget észrevenni.
Amikor viszont nyugatra utazunk, találkozhatunk az előítéletekkel. A bajorországi iskolásoknak mi a sötét Németországból érkeztünk. De én ezt inkább szórakoztatónak találtam, és nem foglalkoztam vele.
A legfontosabb kérdés számomra, a fizetések egységesítése. Nem tudom, hogy miért fizetnek nyugaton helyenként 600 Euróval többet egy gyakornoknak (Azubi).
Néhány osztálytársam az iskola után emiatt ment nyugatra és én megértem őket. De ennek meg kell változnia.”
Macro (Linke) 30, országgyűlési képviselő Sachsen-ben
“Október 3-án számomra nincs mit ünnepelni, nem tartom nagyra a nemzeti identitást.
A pozitív emlékeim a nap kapcsán a szüleimhez fűződnek a rendszerváltás alatt. Miközben én épp anyukám hasában növekedtem, ők kimentek az utcára.
Céljuk azonban nem Németország egyesítése volt, hanem szabad választási jogokat és utazási lehetőséget akartak.
Nem vették rossz néven, hogy egy baloldali párthoz csatlakoztam. Azért léptem be, mert antifasiszta vagyok és fiatalon Leipzig-Grünau-ban a nácik ellen kellet megvédenem magam.
Anyám a rendszerváltás után 20 évig munkanélküli volt és részben egyedül nevelt engem. Tehát az egyesítés minket nem feltétlenül jó tapasztalatokkal gazdagított.
A gazdasági különbség Kelet-és Nyugat-Németország között még mindig nagyon nagy, alaptalanul, amit a kereseteken és a nyugdíjakon keresztül is láthatunk.
Nekünk politikusoknak az a feladatunk, hogy ezen változtassunk. Emberileg a keletiek egyáltalán nem állnak messze a nyugatiaktól.
Például csak később tudtam meg, hogy egy kollégám eredetileg nyugatról jött, és én észre sem vettem, de nem is játszott semmilyen szerepet.
Ha a nyugat a keletet jobboldalisággal vádolja, teljesen jogosan. A CDU Sachsen-ben ezt a témát éveken át teljesen ignorálta, így tudtak a jobboldaliak itt megerősödni. Ezzel a problémával végre foglalkoznunk kell.”
Lucie (Grüne) 23, országgyűlési képviselő Sachsen-ben
“Október 3-át én egy felhívásnak veszem az saját generációm számára, akik a jövőben a szabadságért és demokráciáért dolgoznak majd. Személyesen a családomra emlékeztet és az ő történetükre a rendszerváltáskor.
Keletnémetnek érzem magam és úgy gondolom, hogy a családom miatt másképp nőttem föl, mint a nyugatnémetek.
Nem csak az NDK, de az utána következő időszak is ránk nyomta a bélyegét, nem csak a családomra, hanem rám is, akkor is, ha én a rendszerváltást nem éltem át. De a hasonló korombelieknél ezt annyira nem veszem észre.
Engem különösen egy dolog zavar, és ez a fiatalok elvándorlása.
Kelet-Németország attraktív kell, hogy maradjon a fiatalok számára, és nem csak egyes régiók, mint pl. Leipzig, Halle vagy Drezda.
Jó, ha a világ összes helyéről jönnek hozzánk egyetemi hallgatók, és meg kell próbálnunk őket itt tartani, az itt születetteket is, jó munkalehetőségekkel és magas életszínvonallal.”
Igor (SPD) 29, parlamenti jelölt Halle, Sachsen-Anhalt
“Számomra október 3. az egységes Európát jelenti. Ukrajnában születtem és 1999 óta élek Németországban. Heidelberg-ben érettségiztem és 2012-ben Halle-ba jöttem továbbtanulni.
Keletnémet politikusnak érzem magam, akkor is ha Ukrajnából származom, és így duplán “ossi”-nak számítok Németországban.
Halle-ban több emberrel is találkoztam, akik oroszul beszélnek és kisebb kulturális dolgok is vannak, melyek által könnyebben beilleszkedtem.
Itt a demokrácia fiatalabb, akárcsak Ukrajnában. Sok minden nincs még teljesen kialakulva és hasonló változásokon megy a két ország keresztül.
Egyes különbségeket muszáj elfogadnunk, de van amin változtatnunk kell.
Sachsen-Anhalt-ban az emberek statisztikailag majdnem egy héttel többet dolgoznak, mint nyugaton, mégis 1.000 Euro-val kevesebbet keresnek. Számomra ez nem elfogadható.
Az előítéletek pedig nyugaton a keletnémetekkel szemben keményen tartják magukat.
Amikor a barátaim Halle-ban meglátogatnak, meglepődnek, hogy milyen szép itt. Halle-nak image problémája van.
A legtöbben a lakótelepekre gondolnak és a nácikra.
Mindkettő létezik Halle-ban, de nem ez határozza meg a mindennapjaimat. Sok izgalmas dolog történik itt, politikai szinten is.
Az elmúlt 10 évben nagyon sok minden megváltozott, miközben Heidelberg ugyan úgy néz ki, mint iskolás koromban.”
Címplapfoto: Felix Mittermeier fotója a Pexels oldaláról
Neked ajánljuk