Október 3. a német egység napja. Ebből az alkalomból Carsten Schneider, a szövetségi kormány kelet-németországi biztosa közzétette a Német Egység helyzetéről szóló jelentést. Mára kevesebb a különbség a két terület között, ez hosszú évek munkájába telt.
Egészen más a kép, ha a Stern magazin Forsa-felmérését nézzük. A felmérés szerint a német egységgel kapcsolatos hangulat megváltozott, és a németek 60 százaléka szerint most a kelet és nyugat közötti megosztottság dominál. Csak 37 százalék gondolja úgy, hogy a kelet és nyugat népei mára nagyrészt egy nemzetté nőttek össze. Utoljára 2008-ban volt hasonlóan negatív az eredmény.
Kelet- és Nyugat-Németország: Mik a különbségek?
“Unalmas lenne, ha mindannyian egyformán gondolkoznánk” – mondja Schneider a szövetségi sajtótájékoztatón, és a különbségek elfogadása mellett érvel. Végül is a nyugatnémetek is tanulhatnak egy-két dolgot a keletnémetektől.
“Mi Németországban egy kicsit Európa keleti és nyugati részét képviseljük” – mondja az SPD politikusa. A 33 éves közös történelem után a német egység teljes, de nem tökéletes.
Még mindig vannak különbségek kelet és nyugat között, de sok közülük jelentősen és folyamatosan csökken is, áll a jelentésben.
Keleten egyre többen költöznek vidékről a városba
Mint Schneider a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, a kelet sokkal jobban szenved az elvándorlás következményeitől, mint a nyugat, és ezek egyre súlyosbodnak. Keleten 1995 és 2021 között nagyon sokan költöztek vidékről a városokba. Nyugat-Németországban ez kiegyensúlyozottabb, a vidék itt is növekedést tud felmutatni.
Több nemi egyenlőség keleten
A nemek közötti bérszakadék (a férfiak és nők átlagos órabérének összehasonlítása) Nyugat-Németországban 19 százalék, míg Kelet-Németországban csak 7 százalék. Emellett keleten több kisgyermekes anya dolgozik (48,8 százalék), mint nyugaton (37,8 százalék). És míg a nyugatnémet nők 57,4 százalékkal több időt töltenek fizetés nélküli munkával, mint a nyugatnémet férfiak, addig Kelet-Németországban a nemek közötti különbség kisebb, 36,9 százalék.
Kevesebb a fizetés
A nyugati és keleti bérszínvonal még mindig nem igazán közelíti meg egymást: a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a különbségek az elmúlt években még nőttek is. Nyugaton az éves bruttó fizetés 2022-ben átlagosan 58 085 euró volt, keleten 45 070 euró.
Kisebb vagyon
A Bundesbank adatai szerint keleten egy háztartás átlagos vagyona 2021-ben 43 400 euró volt, míg nyugaton 127 900 euró.
Jobb gyermekgondozás keleten
A háromévesnél fiatalabbak gyermekgondozási aránya 2022-ben Kelet-Németországban 53,3 százalék volt, míg Nyugat-Németországban 31,8 százalék. Ráadásul míg nyugaton egyre több panasz van a bölcsődei ellátásra, addig legutóbb egy kelet-németországi bölcsőde kapta meg a “Német Bölcsődei Díj” második helyezést integrációs koncepciójával.
Rosszabb szakorvosi ellátás
Jelentős különbségeket találtak a háziorvosi és szakorvosi ellátottság tekintetében, amelyet Nyugat-Németországban jobbra értékelnek, mint a kelet-német településeken.
A keleti nagyvárosok vonzóbbak
Az emberek Németország szerte kevésbé érzik jól magukat a nagyvárosokban, mint vidéken. Meglepő módon a helyzet jobb a keleti városokban, ahol nagyobb az összetartás, mint nyugaton.
Az AfD erősebb keleten, mint nyugaton
Először is, az AfD nem keletnémet probléma, mondja Schneider. Mégis ott a legerősebb a jobboldali párt. Szakértők szerint ez azért van, mert kevés politikailag stabilizáló tényező van. Például az egyház, a szakszervezetek és más nem politikai szervezetek. Ez nem általános magyarázat, de talán részben magyarázhatja az AfD iránti szimpátiát keleten.
Másképp tekintenek a médiákra keleten
A keleti emberek még mindig másképp látják a médiát, mint a nyugatiak. Keleten jobban megkérdőjelezik a híreket.
Kevés keleti születésű vezető pozicióban
A német hatóságok vezetőinek 83,5 százaléka Nyugat-Németországban született, és csak 13,9 százaléka Kelet-Németországban. Ha Berlint kihagyjuk, akkor csak 7,5 százalékuk származik Kelet-Németországból.
Majdnem ugyanannyi elsőéves hallgató
Még 1992-ben Nyugat-Németországban 28,5 százalék volt az elsőéves hallgatók aránya, Kelet-Németországban pedig csak 16,9 százalék. A 2020-as évben a számok majdnem kiegyenlítődtek: Nyugaton 48,5, keleten 43,1 százalék.
Munkanélküliség
1994-ben a munkanélküliségi ráta Kelet-Németországban 14,8 volt, ami majdnem kétszerese a nyugat-németországinak (8,1). 2022-ben Nyugaton 5, keleten 6,7.
Egyenlő nyugdíjak
jelenlegi nyugdíj keleten 2023. július 1-jén 37,60 euróra emelkedett, és így ugyanannyi lett, mint nyugaton. Ez mindazoknak jó, akik a jövőben mennek nyugdíjba, mert jelenleg a keletnémet nyugdíjasok átlagosan csak 1403 eurót kapnak havonta, míg a nyugatnémet tartományokban az átlagnyugdíj 1605 euró.
Uniós finanszírozás
A keletnémet tartományok az EU kohéziós politikájának keretében nagyrészt az átmeneti régiókhoz tartoznak, így 2021 és 2027 között összesen 8,5 milliárd euró strukturális támogatásban részesülnek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) Pluszból. Ez azt jelenti, hogy ezekből a forrásokból való részesedésük az egész szövetségi területre rendelkezésre álló finanszírozási volumen közel 50 százalékát teszi ki.
Az egyesülés után rengeteg munkahelyet szüntettek meg, újat nem hoztak helyette létre, ezért sokan maradtak munkanélküliek Kelet-Németországban, de rengetegen elvándoroltak. Sokan tartósan szociális ellátásra szorulnak, ami hosszú távon az elgszegényedéshez vezetett.
Aki már járt Kelet-Németországban láthatta, hogy több régi épület áll üresen, felújítatlanul, ami nyugatról érkezvén szokatlan.
Általánosan sokkal kevesebb külföldi születésű él ott, és mint az a politikai beállítottságukból kiderül, szívesebben vennék, ha ez így is maradna.
A nyugat németek dominánsabbak és úgy érzik, nekik kell irányítaniuk, jobb irányba terelni a volt keleti-németországi tartományokat.
Jancsó Tamás geográfus írása
A keleti tartományokban sokkal nagyobb arányban mondják magukat az emberek vallástalannak, ami nyilván a kommunizmus öröksége. Ehhez hasonlóan a szovjet uralom tehet arról is, hogy a volt NDK területe gazdasági fejlettségben a mai napig elmarad a nyugati tartományoktól.
A migráció szempontjából a két országrész eltérő történelmi múltjából ki kell emelni, hogy a volt NSZK a második világháborút követő gazdasági robbanás miatt már az 1950-es, 1960-as évektől jelentős mértékben vonzotta a külföldi munkavállalókat. A nyugati kapitalista NSZK egymás után kötötte a megállapodásokat a “munkaerő-kölcsönzésről” különböző európai, ázsiai és afrikai országokkal, így hatalmas számban érkeztek Nyugat-Németországba vendégmunkások Olaszországból, Portugáliából, a volt Jugoszláviából, valamint Törökországból, Marokkóból és Tunéziából is. Ezek a vendégmunkások pedig bár az eredeti tervek szerint csak meghatározott időre mentek az NSZK-ba dolgozni, jelentős részben nem tértek haza. Főleg a szegényebb országokból jövők maradtak véglegesen.
A milliós nyugati létszám mellett eltörpült az a néhány tízezer vendégmunkás, akik a baráti szocialista országokból mentek 1990 előtt az NDK-ba dolgozni.
A rosszabb gazdasági helyzet, a keleti tartományok fejlettsége máig elmarad a nyugati országrésztől, ami több szempontból is hozzájárul a migráció alacsonyabb szintjéhez keleten. Egyrészt a rosszabb gazdasági környezet kevésbé vonzza a bevándorlókat.
Másrészt a kelet-németek máig csalódottak, mert az újraegyesítés után ennyi évvel sem zárkóztak fel gazdaságilag a nyugati tartományokhoz, az országukba tömegesen érkező ázsiai és afrikai bevándorlókban pedig – talán érthető módon – nem a felemelkedésük zálogát látják.
A keleti tartományokban élő németek ezért is jóval kevésbé támogatják a tömeges migrációt, mint azt tette az ország vezetése az elmúlt években. Nem véletlen, hogy Kelet-Németországban a legmagasabb a támogatottsága az Alternatíva Németországért (AfD) pártnak, ami élesen ellenzi a bevándorlás jelenlegi magas szintjét.
