A Kölni Dóm, 632 évig építették

A Kölni Dóm Németország leglátogatottabb turista látványossága.

Hivatalos nevén Szent Péter és Szűz Mária Dóm a Kölni főegyházmegye főszékesegyháza. 157 méteres magasságával Németország második és a világ harmadik legmagasabb temploma. (1880 és 1888 között a világ legmagasabb épülete volt). Németország legnépszerűbb látványosságainak egyike: 2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak.

A Rajna bal partján emelkedik, szomszédságában a kölni főpályaudvarral.

Évszázadokon keresztül építették a középkori világ legmagasabb épületét. 1248. augusztus 15-én rakták le a kölni dóm alapkövét, és csak 632 év múlva, 1880. október 15-én lehetett készre jelenteni.

A katedrális helyén már a kora középkortól templom állt, a dóm közvetlen elődjét 873-ban szentelték föl. Barbarossa Frigyes német-római császár a 12. században elfoglalta Milánót, és zsoldosai kirabolták a várost. A császár többek között zsákmányként vitte magával a három királyok ereklyéit is, majd azt Kölnnek adományozta, felpezsdítve ezzel a német város életét, ugyanis Köln pedig ezután a keresztény zarándokok egyik fő célpontjává vált.Az egyre gazdagabb város vezetői 1248-ban rendelték el a régi dóm lebontását, és egy új, hatalmas templom felépítését. Az ekkortájt francia földön folyó katedrálisépítkezéseket etalonnak tekintve a kölniek egy, az amiens-i katedrálishoz hasonló épületet álmodtak meg a Rajna partjára.

1880-ban, 600 év múltán a dóm elkészült, a középkori mesterek terveinek megfelelően, de a kor legmodernebb technikáinak felhasználásával. Az építészek Ernst Friedrich Zwirner és Karl Eduard Richard Voigtel voltak. Az építkezés befejezésének örömére, 1880. október 15-én ünnepséget tartottak, amelyet I. Vilmos német császára kilenc évvel korábban alapított birodalom identitásának erősítésére használt fel.

A katedrálisnak 11 harangja van. Az első, a 3,4 tonnás Dreikönigenglocke (háromkirályok harangja) volt, amelyet 1418-ban öntöttek és 1437-ben szenteltek fel; 1880-ban újra kellett önteni. Van két olyan harang is, a 10 tonnás Pretiosa és a 4,3 tonnás Speciosa, amelyek az 1448-as felavatásuk óta a helyükön maradtak. A legnagyobbat, a 24 tonnás Szent Péter-harang-ot 1922-ben öntötték. Ez a világon a legnagyobb szabadon lengő harang (a Kentucky állambeli Newportban található World Peace Bellnagyobb ugyan, de nem mozog szabadon).

A második világháborúban a dóm súlyosan megsérült; többek között 14 angolszász bombatalálat érte, a főhajó néhány boltíve be is omlott. A gyújtóbombákat viszont a dómban őrködő munkatársak azonnal eloltották. 1948-ban az alapkő letételének 700. évfordulóját a súlyosan károsodott dómban azért megünnepelték. 1956 óta a katedrális ismét ellátja feladatát.

1975. november 2-án három betörő egy szellőzőaknán keresztül, hegymászó felszereléssel behatolt a dóm – akkor biztonságosnak számító – kincstárába, és értékes monstranciákat és kereszteket vittek el. A tetteseket a kölni alvilág segítségével sikerült elfogni, és hosszú szabadságvesztésre ítélték őket. Addigra azonban a zsákmány egy részét, közte egy 1657-ből származó arany monstranciát, már beolvasztották.

2000 októbere óta a templom kincseit a dóm északi felében levő 13. századi boltíves pincékben újra kiállítják. A kincstár három emeleten hat termet, 500 négyzetméter kiállítási területet foglal magába.

Napjainkban elsősorban a környezeti hatások károsítják a dómot. A légszennyezés, a savas eső szétmorzsolja és elszínezi a követ. Ezért építészei már évtizedek óta küzdenek a bomlás ellen a díszítések tömeges cseréjével.

A késő középkori kórus a 300 ülőhellyel Németországban a legnagyobb. Különlegessége, hogy a pápának és a császárnak mindig fenntartanak egy-egy helyet.

A háromkirályok művészien díszített ereklyetartójában nyugszanak azok a csontok, amelyeket a három királyok (napkeleti bölcsek) maradványaiként tisztelnek.

1996-ban a kölni dómot mint az európai gótikus építészet mesterművét, a kulturális Világörökség részévé nyilvánították. 2004. július 5-én felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára [1], a következő indoklással: a „dóm vizuális integritásának veszélyeztetése a Rajna túloldalára tervezett magasépítkezések miatt”. A 2005. július 13-i UNESCO-konferencián, amelyet a dél-afrikai Durbanban tartottak, a végleges döntést egy évvel elhalasztották.